KIBESZÉLŐ - 1
FIGYELEM! Ettől kezdve spoilerveszély!
Íme néhány (a fentebb már említett legendán kívül):
- 11/22/63, mely egy Stephen King regény (nemrég minisorozat is készült belőle)
- Vissza a jövőbe című mozifilm-trilógia, melyet szerintem mindenki ismer (és szeret)
- Terminator című mozifilm, ami hát... valljuk be, bizony egy alapműnek számít
- Timeless című sorozat, mely nem annyira ismerős (és nem is a legjobbak közül való)
- Csillagok között című mozifilm (ami szerintem kissé uncsi volt)
- Peter F. Hamilton: "Pandóra csillaga" és "Júdás elszabadul" című regényfolyama
- John Scalzi: "Vének háborúja" regénysorozat
- és még sorolhatnám...
A válasz nagyon nehéz. Bár az időutazás nem mond ellent a fizikai törvényeinek, mégis... az elméleti fizikát gyakorlatban alkalmazni, vagyis egy frankó "időgépet" építeni eddig még senki se tudott (talán csak CERN, holmi szubatomi részecskék utaztatásához).
Az időben visszafelé haladás állítólag olyan, mint egy hurok. Amikor a tér és idő annyira meggörbül (például egy hatalmas tömegű, forgó fekete lyuk gravitációjának következtében), hogy előbb-utóbb visszatér önmagába oda, ahol minden elkezdődött. Pont mint a saját farkába harapó kígyó. Persze, azért nagyon óvatosan kell ezzel bánni (otthon a sufniban senki se próbálgassa). Ténykedésünknek könnyen keresztbe tehet az úgynevezett "időparadoxon", más néven "nagypapa-paradoxon". Amikor mondjuk valaki visszautazik az időben, megöli a saját nagypapáját (ez egyébként felettébb csúnya dolog - csak mondom), így az apukája se tud megszületni. Mivel az apukája se születik meg, ezért ő se fog. Ha pedig ő se születik meg, akkor nem is tud visszautazni az időben, hogy kinyírja a papust. Világos, ugye? Nem? Na igen, ebbe a gondolatfolyamba könnyen bele lehet zakkanni.
Az időben előre utazás talán könnyebb móka. Ha valaki elindul az űrbe, majd egy idő után visszatér azt tapasztalhatja, hogy kevésbé öregedett, mint a hátrahagyottak. Ennek elnevezése az "ikerparadoxon" (egy iker-testvérpárral helyettesítve az utazót és a visszamaradót). Ha közel fénysebességgel utaznánk jó nagy távolságra, majd pár év múlva visszatérnénk, addigra a Földön már akár több száz év is eltelhetett. Sőt, lehet hogy az emberek rég kihaltak, és holmi idióta gépek uralják a bolygót. Picit előre sietünk az időben, majd vissza, aztán lám-lám mi történt.
Ha pedig... mondjuk valaki mégis megpróbálja az időben visszafelé utazást (mint a már említett "Végső visszaszámlálás", vagy "11/22/63", vagy az én első történetemben), akkor etikailag jogosan merül fel a kérdés, hogy: vajon beavatkozhat-e a régmúlt eseményeibe? Hiszen a történelem torzítása jó, vagy rossz hatással is lehet a jövőre. Akár. Ezt előre nem lehet tudni, úgyhogy ha esetleg bárki is ilyenen törné a fejét tudnia kell: a kockázat hatalmas. Hé te! Igen, te ott a sufniban! Nem meg mondtam! Dobod el rögtön a fogót meg a csavarhúzót! És, ha már itt tartunk, azonnal tekerd le az alufóliát is a kályhacsőről! Időutazás!? Eszem megáll! Még mit nem!
Na, hát én nem dobtam el a csavarhúzót - legalábbis gondolatban semmiképp. Sőt, bármily furcsa, a genfi CERN intézet Nagy Hadronütköztetőjében (LHC-ban) dolgozó tudósok is bőszen tekerik már az alufóliát - "sose lehet tudni" - alapon.
Aki nem hisz az időutazás elméletében, az járjon utána (pici segítség alább)...
- Mégis megoldható az időutazás nagypapa-paradoxona
- Stephen Hawking: Az időutazás buktatói
- Működő időgép Genfben