A SZÖVEG SZÉPSÉGE

Aki szeret olvasni (bármi legyen is az), már biztos megtapasztalta annak csodáit. Most csak kettővel állnék elő. Azzal a két - szerintem legszebb - szövegrészlettel, melyek figyelmes olvasása egyaránt gyönyörködteti a szemet és lelket (nem, nem Paulo Coelho-idézet, és nem is valami ismert közhely).

Az első legyen egy igazán és méltán híres szövegrészlet, amit szerintem mindannyian többé-kevésbé ismerünk (ha máshonnan nem az iskolából):

Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolgaHortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan...

- Részlet Arany János: Toldi című művéből -

Hát ez valami gyönyörű! Ugye? A folytatás is az. Kérlek, csak olvasd a szöveget és ízleld a szavakat, hogy milyen gördülékenyen, simán követik egymást.

No, de most jöjjön valami más. Valami egészen elképesztő. Szerintem.

York napsütése rosszkedvünk telét Tündöklő nyárrá változtatta át. Családunkról már elvonult a köd S alámerült az óceán szívébe. Most homlokunkon győztes koszorú, Diadalemlék csorba fegyverünk, Vad riadónkból víg vacsora lett És édes dallam szörnyű indulónkból. Szelíden mosolyog a háború, Nem lovagol páncélos paripán, Hogy félénk ellenség szívét ijessze, Ehelyett fürge lábakkal szökell A hölgy-szobákban léha lantzenére. De én, aki nem játszani születtem Sem tetszelgő tükröknek udvarolni, Kit durván véstek és szerelem fénye nélkül S riszáló nimfák előtt nem feszíthet, Kit megfosztottak minden szép aránytól S a természet becsapott termetemmel, Ki torzul, félig kész, s idő előtt Küldettem el e lélegző világba, Bénán s idétlenül, hogy a kutyák Megugatnak, ha bicegek előttük - Én ilyen fuvolázó békekorban Nem is tudok egyébbel szórakozni, Mint hogy a napon nézem árnyamat És csúfságomat magam magyarázom: Én, mivel nem játszhatom a szerelmest, Hogy eltöltsem e csevegő időt - Úgy döntöttem, hogy gazember leszek S utálom e kor hiú gyönyörét...

- Részlet William Shakespeare: III. Richard című művéből (Vas István fordításában) -

Ebben az első szakaszban minden benne van. Múlt, jelen, és a jövő sava-borsa. Lenyűgöző. A fordítás nem különben. Olvastam már olyant, amit nem Vas István ültetett át magyarra, de az nagyon-nagyon nehezen volt érthető. Fentebb viszont a szavak csodás mondatokká állnak össze. A mondatok röviden, velősen tálalják a helyzete. És a főszereplő. Na az ő ordító lelki tusája bizony erősen rányomja bélyegét az egész történetre (mellesleg III. Richárdot a Tudorok tették ilyen szörnyszülötté. Korántsem ő volt a legrosszabb uralkodó az angol történelemben.)

Ez az írás művészete és ők ketten (mint annyian mások is) tökéleteset alkottak.